Égre kiáltanám

Hátamra vettem a hullámot,
a hullám is hátára vett engem,
eltemettem az életet, s lám
az élet is temet már bennem.

Kinőnék a fa árnyékából,
de az árnyék már fává nőtt bennem,
égre kiáltanám poklomat,
de lám, az ég küld pokolra engem.

 

Utoljára frissítve:2019. augusztus 06., kedd 17:16
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Eszterlánc Ágyaz a tél »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned