Palotán járt az ősz

(paródia)

Rákospalotán időzött az Ősz,
A Szentmihályi úton ballagott,
Nézte, hogy sötéten fortyogó, mély
őskátyúk közt vagyok.

A Pólus felé araszoltam épp.
Felböffent egy vers utolsó sora,
Hűvösen követett egy hang, szólt a
Fekete zongora.

Hűs árnya utolért, s Ő átkarolt,
Tudta jól, hogy egy világ búja nyom
A járdaszéli forró fugába,
Hol szomjazik a gyom.

Minden megállt: a Nyár élt, dübörgött,
A Szentmihályi út káromkodott.
Búcsút intettem, s játszottam tovább
kátyúk közt a boldogot.

 

Utoljára frissítve:2019. augusztus 26., hétfő 18:03
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « El-elhajtott eb Szigliget szelleme »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned