El-elhajtott eb

(parafrázis)

El-elhajtott eb, kullogna vissza
tehozzád mindig őszinte, tiszta
hálával szemében.

Összetört csontja akárhogy fájna,
a kapu előtt farkat csóválva
nézne fel a botra.

Erdőben, réten, szabad vidéken
nem vadászgatna, mint őse régen,
hisz’ minden hiába.

Utolsó vérig vágyna a házra,
vágyna a kézre, mi megalázta,
s kutyába se vette.

Százszor elhajtva is visszajönne,
senkinek, soha nem hullna könnye,
százszor is, csak neki.

El-elhajtott eb a hűség szobra,
álmában vágyna valami jobbra,
jaj, rossz felébredni.

Megjelent a Napút 2019. áprilisi számában

Utoljára frissítve:2019. augusztus 16., péntek 13:32
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned