ÖRÖKLAKÁS
                              emlékvers anyámnak
            
Csak egy kicsinyke, fekete árnyék,
egy tenyérnyi álom úszott át
abban a türelmi zónában, ahol
nem marad meg ember, s állat,
ahol becsukódnak a sebek a
megkarcolt égen, s a holttérben
már nem aggaszt semmi a széllel
viharzó, őrjöngő csendességben.
 
Csak egy magányos torzó fekszik
a magasra nőtt fű sűrűjében,
egy jól nevelt, túlkoros angyal,
aki már nem ismer magára, csak
nézi mint vonul át fölötte
a vékony ajkakról lefejtett lélek,
s talán még gyönyörködni is tud
felcímkézett otthonában, s szája
szögeltében játszani engedi a
pajkos, gyermekké vált öregséget.
Csontos Márta

Csontos Márta (Győr, 1951. okt. 11.) tanár, költő, közíró 1975-ben szerezte diplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-angol szakán. 2012-2015 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktoriskolájába járt, 2015-ben abszolvált. Értekezésének témája Reményik Sándor költészete.
1975 óta jelennek meg időszakosan írásai. Eleinte főként természettudományos és pedagógiai cikkeket közölt, de Petőfi tanulmánya is megjelent. Tagja a Magyar Írószövetségnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, a Szegedi Írók Társaságnak. Néhány év óta mértékadó folyóiratokban publikál verseket, tanulmányokat és recenziókat.
Köteteinek többsége a Littera Nova gondozásában látott napvilágot. Legújabb kötetei: Egografia 1,2,3 (aforizmák,2008,2009), A kék lovagtorony (versdráma 2009), A meggyújtott olajág (versek 2010), Szerzők, múzsák, szenvedélyek (esszé 2011), Aforizma-párbaj (társszerző Balázs Tibor 2012), A Sehol szélén (versek 2014), Zónahatárok (versek 2016), Látószögek (Kráter Kiadó, versek 2018).

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned