- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 113 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Január arca
Nincs szán, síléc, korcsolya. Semmi,
csak a lábak és a vágy: kimenni
a fűtött szobából. Birokra kelni
a faggyal, megkocogtatni tócsák
ablakát s várni, hátha bentről
ledörzsöli és kinéz rajta Január,
s ha szerencséd van, a háttérben
láthatod apját, a Telet is. Talán.
Azonban egy talán miatt kár
volna nekivágni a hóesésnek.
Maradsz tehát. Bekapcsolod
a tévét. Nézed. Melletted sör,
zsíros kenyér. Kényezteted magad.
Arra gondolsz, milyen szerencse,
hogy nem hóeke vagy. Jó neked.
Nemsokára kezdődik a verekedős film.
Kényelmes módja ez a
haragosokkal való leszámolásnak.
Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.