Invidiose


„…irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.”

Sztevanovity Dusán
(Valahol mélyen a szívemben)

irigyen tisztelem aki
a kisujjából kirázza
aki nem látszik hülyének
ha ki is nyitja a száját
kinek álmait a legszebb
és igazabb múzsa vigyázza
ki képes még elviselni
az egyedülvalóságát
irigyen tisztelem aki
nem éget fel minden hidat
kinek gondolatait a
legmagasabb polcra teszik
ki képes még termőföldet
találni a magvainak
kinek szavait jóltépett
lombokkal nem is verdesik
irigyen tisztelem kinek
van respektje és hatalma
kinek a tolla hegyére
a versek könnyedén jönnek
aki alatt nem sóhajt fel
porral a zizegő szalma
kinek a pillantásától
olvasói gömbölyödnek
irigyen tisztelem aki
sorsával helyettem vet számot
akinek a tehetségét
el még soha nem orozták
ki megtalálta önmagát
akár csak a tisztaságot
kinek álmait nem marják
már véresre a poloskák

irigyen tisztelem akit
úgy szeretnek teljes joggal
aki nem unja folytatni
nem felejtve az egészet
kinek szíve nincsen tele
ködökkel és szuronyokkal
ki nem gyűlölettel várja
a jót és a feneszépet
irigyen tisztelem ki nem
él megvetésben és gúnyban
aki képes kiszívni még
az életnek a velejét
ki elfeledetten nem áll
sötét és bús alagútban
ki még el nem pazarolta
azt a sok és szép erejét
irigyen tisztelem kinek
ünneplője frissen mosott
akit még a nehézségek
maguk alá sosem gyűrtek
aki elől a világ még
el nem szökött és bujdosott
akinek pillantásától
a poharak is megcsendülnek
irigyen tisztelem kinek
élete egy nyitott mondat
akiből az olvasója
csak bizonyosságot merít
ki behunyt szemmel nem várja
hogy ki rúg belé nagyobbat
kinek madarak figyelik
lombosodó örömeit
irigyen tisztelem akit
naggyá tehetsége érlel
aki előtt le nem csak a
bukott angyalok hajolnak
kinek minden gondolata
egészen a szívig ér el
aki előtt földre esnek
a nagy és a teli holdak

irigyen tisztelem kinek
félre sosem magyarázzák
ki képes gyerekcipőit
eldobni és mind kinőni
aki előtt nem állnak a
köszvényes lábú strázsák
kinek a megbecsülése
jogos és örökidőnyi
irigyen tisztelem aki
körött békések a keresztek
aki megtalálta lelkét
és a lelkéhez a társát
aki megülni nem akar
a vonatsíneken veszteg
akinek egy egész világ
lesi csak a számadását

2019 Június 9. Vasárnap
Budapest, Csepel

 
Utoljára frissítve:2019. július 02., kedd 19:02
Móritz Mátyás

Feltöltés alatt...

Tovább a kategóriában: « Fehér szakadék Hajnali csendélet »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned