MEGVÁLASZOLHATATLAN


korálok ébrednek a felhangolt zongorán
vagy elemeire törhet a dallam
a félhangok egymást kísérik kelnek korán
és nem kergetik egymást halkan

mint tánclépesei egy nyomoréknak
vagy bókolnak mint kecses kurtizán

nincsen biztos tudás tapogatózik a talán
most még létezik nyár létezik évszak
a vénusz vagy a hold sorsa vár

dél végtelen tengerek hajótörött élet
vagy kiterítve jégszemfedő alatt észak
mondják van halál van amitől féljek

ha önmagába visszatér a korál
kromatikán járok fel s alá
anyagtalan leszek mint zene
folt vagyok csupán akár a nap szeme

talán szennyezem a mindenséget
molekuláim a paradicsomból az űrbe
testem csak űrállomás amelybe
szkafander nélkül és vakmerően lépek

sem a lépésnek sem az időnek
gravitáció és gravitás nélkül értelme szakad
a létezőnek a korral a terhei nőnek
mekkora súly a tudás mely alatt

roskadnak mint áruházi polcok
elmebetegek józan lelkei
ha kikapcsol bennük a gép boldog
aki ha önmagát feledheti

hercegem parkodban páva
és legelhet minden állat
lehet-e tudatában a halálnak
amikor kicsinyéért akár halált is választ

ösztönös az ember evilági túlvilágon
az agya jár mint elemes kattogó óra
növény s állat nélkül ha a tubus kifogy
s hajtóanyag elég-e vagy kering végetlen idő óta

(hercegem mi volt és ki létezett az ősrobbanás előtt
és milyen szilveszteri petárda robban a fekete lyuk mögött)

Utoljára frissítve:2016. június 30., csütörtök 11:50
Radnai István

Bemutatkozás 2018-12-18

"Konok, komisz költő kell a kornak - Radnai István ilyen. Legalábbis első látásra ilyen. De ha jobban megnézzük a pattogzó álarc mögött szemérmes férfiarc rejtőzik.... " - írja rólam egyik szerkesztőm, Gyimesi László.

Ez a komisz ember 1939-ben született. Túlélte az ostromot, a forradalmat, két-három rendszerváltást - mindegyiket csak hajszálnyira úszta meg élve. Egyes epizódokra önéletrajzi alapú versekben és novellákban bukkanhat az olvasó.
Nálam a fikciói is a valóság része, szürreális vagy realista stílusban, ahogy téma megkívánja. Szeretek tömören írni, nem engedem a gondolatokat szabadjára, nem szaporítom a szót! A vers mégis önmagát írja, a novellát a történet logikája vezeti.
Pályám néhány évtizedre ugyan megszakadt, ami a publikálást illeti, de sajátos, önálló hangom folyamatosan épül. Kritikusaim szerint "az avantgárd és a hagyományos képviseleti líra elemeit sajátos egységbe összegyúrva" tartalmazza "a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat", amelyeket eddig megéltem majd' 80 év alatt. (Gyimesi L., Bertha Zoltán jellemzéseiből)
Eddig 9 kilenc kötetem jelent meg. Ebből 3 novellákat, prózai műveket tartalmaz. Folyóiratokban és a neten is jelen vagyok.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.
Úgy érzem a jelen század szerzője vagyok, sem a látásmódom, sem a stílusom nem az elmúlt századokat idézik.
Kerülöm az öncélú, szélsőséges, hevenyészett írásmódot.

(Radnai István)

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

Tovább a kategóriában: « LEFELÉ Kiáltás a semmibe »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned