A fácska

A tehetetlen gondolat,
mint madár csőrében a mag,
oly tehetetlenül repül
(mint nyári szellőben a tüll),
de véletlen, ha földre hull,
halkan duzzad és meglapul,
s a csonthéjból, hol szűk a hely,
a Jó, a Rossz életre kel:

egyik vadul sarjadni kezd,
indája fojt, el nem ereszt,
s önérzetem, mint hűs homok
a semmibe csak szétcsorog,
felismerem, igen ez Ő,
tüskéje szúr és mérgező,
és mérgét ömleszti belém,
mert ő a rossz, nem én, nem én!

A másik rám önzetlenül
virágot ont s ezen felül
olcsó szépséget, híg derűt
(ezt látom-érzem mindenütt),
illatától már szédülök,
de bősz gyanúm, mint lótücsök
benn ciripel és zakatol,
s a kezemben itt van a toll
és leírom, mily láncolat
gyűr arcomra mély ráncokat:

gondolatból új Gondolat
hulláma kelt hullámokat,
amőbaként osztódik az,
lehet belőle száz vigasz,
és millió nemes erény
sarjadhat a szívem helyén,
érezhető, itt nincs határ,
de pár kérdés válaszra vár.

Terem a mag (ha elvetem
a szikes, meddő elveken)
kegyelmet és bocsánatot?

S nevelve mivé válhat ott
fácskám, az oltatlan suháng?

(’sz: lappang benne az ősi láng,
mint edzett harci kelevéz,
az ösztönét nemzette vész,
balsors, mit bőrén megtanult,
csírájában kísért a múlt,
s kérge alatt egy ezerév
fájdalmából szülte e hév
az oktalan okozatot,
mit hosszan itt fokozgatok.)

S e fácska él mindenkiben?

(Kérdésben a válasz: Igen,
a mélyben, vagy a felszínen,
s művelni kell, én azt hiszem.)

----------------------------------

Művelnem kell, mi elmaradt
(irtanom a vadsarjakat),
mint bölcs a lelket, szóval is,
jó szóval csak, mi nem hamis,
oltanom szépet és nemest,
görbéből vágnom egyenest,

mert fácskám mindent elkövet,
hogy Ő legyen a gyűlölet.

Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « A nagyság Míg vagyok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned