Erdőszéli hajnal

Balaton-környék, tanúhegyek szép vidéke,
ide húz szomjas szívem, erre a vidékre.
Korán keltem, csillagok adták fényes ingem,
vérző tűz a horizont, pirosodik minden.

Az erdőszél álmos csöndje szétterül, hűvös.
Megcsókol néhány halk nesz, szelídségük bűvös.
Az őzléptű hajnal harmatfátyolt terít rám,
most nincs törvénye szónak, s az isten valóság.

Valóság vagyok én is, félénk fiúcska,
cipőm nem divatos, hanem parlagi, ócska.
Nyakamban a nyárral barangolok némán,
vérem visszajut szívembe, ügyes a vénám.

Álmait meglesni jöttem tájnak, határnak,
messze már emléke a városi karámnak.
Anyaöl e szentély, gyermekké válik lelkem,
s mi nem tett boldoggá, itt könnyen elfelejtem.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Örök fészek Mámorszonett »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned