Mindig csodáltam Önt!
(Ady Endre előtt tisztelgő versem)

 

Ön nem vett észre, pedig ott állt
egészen közel hozzám a "vad szirttetőn".
Talán épp "eltűrt csókok tunya nászán"
merengett egy távoli pontra révedőn.
Lehet, holtak és elevenek közt bolyongott,
gondolatban megjárt mennyet és poklot,
és "meleg karokban melegedni" vágyott.

Nem tudhatja, nem emlékezhet,
én titokban mindig követtem, csodáltam:
ott voltam Nagyváradon, Debrecenben,
Párizsban, Pesten,
kacskaringós köveken szövögettem
közös életünkről színes álmot.
Héja-nászát is kilestem,
de kérem, ne rója fel nekem,
én csak rajongtam,
kopott kabátomban reményhagyottan
bálványoztam akkor is.

A verseiben békére leltem,
csak úgy szürcsöltem szavait,
s nem ijesztett el az sem,
hogy a halál rokonának vallotta magát,
mert aki a "tűnő szerelmet" szereti
az én szememben már valaki,
és éppen úgy, ahogyan Ön,
fekete zongorán játszom jómagam is.
Milyen kár, hogy sosem vette észre:
szívem egy ritmusra vert az Önével.

Egyszer dühösen rohant ki
a Három Hollóból.
Emlékszem kapatos volt
és kabátján borfolt éktelenkedett,
majdnem fellökött, nem fékezett,
de én így is vonzónak találtam,
igaz észre se vett.

Sok-sok éven át árnyékként
jártam a nyomában.
Láttam dacosan, vígan, szerelmesen,
csalódottan, homályban
magyarságát siratva, Istent keresve,
"pimasz, szép arccal", győzedelmesen.

És most itt állok
a ravatalához közel, meghúzódva.
Hányszor megálmodta e napot!
Mennyiféleképpen elképzelte a végzetet:
a magyar pusztán, az ég alatt,
a Szajna szennyes sodrában.
Hányszor "küldött meghívót"
díszes borítékban "a halálnak".
S ím megérkezett!

Január van és hideg.
Ön nem vesz észre,
lehunyt szemmel pihen,
nem láthat szemembe holtan,
de elmondom most azért:
"nem szerettem soha senkit"
Önnél "busongóbban".
És több marad Önből,
"mint egy temetői fejfa,
mely a világnak egy nevet mutat",
ezt tudnia kell! A "halál pitvarából"
kísérje odaátra e tudat.

Doktor Virág

Doktor Virág Egerben született és jelenleg is ott él. Hivatása szerint angol nyelv és irodalom szakos tanár, jelenleg az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tanít. Az irodalom gyermekkora óta jelen van az életében. Középiskolában (ami jelenlegi munkahelye is) az iskolai lap szerkesztője volt, huszas éveitől kezdve pedig számos kiadvànyban, antológiában jelentek meg írásai pályázatok révén. Verseket és prózákat ír, több helyen publikál. Az Art'húr Irodalmi Kávéház szerkesztője és a Láncolat Irodalmi Műhelyből kivált  Irodalmi C/irkáló,  online irodalmi portál alapító-főszerkesztője. Az írás mellett  énekléssel, versmegzenésítéssel és műfordítással is szívesen tölti idejét.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned