Közelképek és aranyfedezetek


Álmodó színes

Falevelek merülnek
Téli halálba.

A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.

Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.

Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.

Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.

Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.

A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.

Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.

A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.

Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?

Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.

Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.

Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.

Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.

Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.

Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.

Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.

Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.

Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.

Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.

Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.

Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.

Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.

Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.

Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.

Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?

Hangos robajjal
Föld mélyében tűz épít.
Jéghegy borjadzik.

Aszott gyökérből
Burjánzó aljnövényzet
Haldokló erdőn.

Meg-megrázkódott
Ma éjjel és nappal is
Egy petúnia.

Koszlott szobákban
Vadak teremtette rend.
Bevégeztetett.

A halál valós
Az élet hanták sora.
Ködlik az este.

Korcs kölykök közt
Enyészetharang zúg.
Fránya fiókák.

Madárricsajba
Hunyó tűz alatt parázs.
Csak ágak vagyunk.

Fantomördögök
Lidércek, szörnyszülöttek
Démonvárosban.

Holdfény öleli.
Büdös sárban szárnyverés,
Víz alatt csontok.

Belépsz és kilépsz,
Csak ágak vagyunk erre.
Nap, Hold, Föld és fák.

A sötétségen túl
Bársonyfekete varjak
A fényt keresik.

Nézi a tüzet,
Ért az eső nyelvén is.
Türelmes, mint Jób.

Pesti nők arca
A fölsebzett világban.
A lét lékké tesz.

Ködfelhő bújik
Az erdő fái közé
Cseppje patak lesz.

Fogy a fény, a víz,
A lombfal, a levegő,
Moccan a halál.

Jéghegyek úsznak
A vízfolyással szemben
Ködtündérekkel.

Ármányok szárnyán
Ördögfattyú lepkéi
Árnyékot tolnak.

Hal hasa fénylik,
Hínár fogja hálóba,
Víz marja hasát.

Utoljára frissítve:2016. június 30., csütörtök 11:42
Novák Imre

         Novák Imre

 

Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

Tovább a kategóriában: « Miért Bújócska »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned