Szatmárnémeti song


Áramelosztók és drótkötegek mindenütt,
és porzó sitthalom néhány utcasarkon.
A füst a ránk szakadó hőhullámmal elvegyült,
Szatmárnémetiben így szállt le az alkony,
földig hajolt, egy plakátfoszlányt felkapott –
mintha torz halottról rántana le fátylat,
s a szutykos képű, levitáló holdkorong
súgott így augusztusban valamit a fáknak.

A Hotel Dacia összes ablaka kitörve,
és pattogzik mindenhonnan a vakolat,
ha itt kellene egyszer maradnom örökre,
építenék a város fölé egy fényhidat,
vagy inkább egy gigantikus párakaput,
melyből esténként víz zubog a térre,
megtisztulna a város, a parkok, az út.
De nem kell itt maradnom szerencsére.

Szatmárnémetiben számos a műemlék,
de mindent központilag hagynak lerohadni,
nem éltem itt, nem is fogok, de hétszentség,
hogy súlyos döntés lehet végleg itt ragadni:
a házfalak most is elnyomást lélegeznek,
a tűztoronyban mintha puskák ropognának,
a kivilágítatlan utcán fékevesztett
inalásba kezd pár felriasztott állat.

Komor, mélyvilági hely, híg apokalipszis,
negyven éve itt felejtett vasbetondzsungel.
Kölcsey-csapat és vad hagyományőrzés,
a felperzselt határban bedőlt atombunker.
E halk tájon véget ér a lázas Európa,
szomjas a borvidék, remeg minden reggel.
A teljes lakosság elment elvonóra,
sorsfüggőségükre nincsen még ellenszer.

 

epilóg

Szatmárba utazni remek móka,
ha van hová utána hazajönni,
Szatmárban senki sem tehet róla,
hogy hazája csupán egy krumpliföldnyi.
A völgyben szigorú viharok járnak,
a felhők itt nehéz, lógó mellek,
a fények fehéren lebbenő szárnyak,
a sötét, mint gyertyán a faggyú, dermed.

 

A vers korébban megjelent A Hetedik 2019-es, áprilisi nyomtatott lapszámában.

Utoljára frissítve:2019. június 03., hétfő 17:57
Simon Adri

SIMON ADRI

Simon Adri szakmai önéletrajza

1974. augusztus 22-én született Szegeden.

1992 és 1998 között tanulmányokat folytatott a József Attila Tudományegyetem magyar, illetve irodalomelmélet és interpretáció speciális képzés szakán. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg. 2010-ben OKJ rendszerinformatikus képesítést szerzett.

1998 és 2005 között Budapesten élt, ezt követően Szegedre költözött, majd 2010 óta ismét budapesti lakos.

Kötetei: Komplemente (2010), Földerengés (2015).

A Spanyolnátha, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen stb. szerzője. 2010 és 2014 közt a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 közt a Dokk irodalmi portál, 2014-től a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti portál szerkesztője. 2017 májusától az Irodalmi Jelen kritikarovatának szerkesztője.

2013-ban és 2018-ban NKA-ösztöndíjban részesült.

2015 óta a Magyar Írószövetség tagja.

2019-ben Bella István-díjban részesült.

 

Tovább a kategóriában: « Ölelő Változások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned