Még veled

Még rád ragyog, még simogat
az áldott tavasz fénye,
arcodra bájt, bársonyt simít,
a várt másnap reménye.
 
Még ablakodba kinyílik
az áttelelt muskátli,
a kiskerted is hívogat,
bár lábadon már fásli.
 
Ha friss ebéded illata
a harangszóval táncos,
még ünnepli azt asztalod,
s az abroszod se ráncos.
 
Még hajadon a fényezüst
a pávánál kevélyebb,
csak emlékőrző szemgödröd
lesz napról-napra mélyebb.
 
Nézd Anyám, a virágaim
most vallomássá válnak,
szájszegletükben mosoly ül
a színes tátikáknak.

 

Utoljára frissítve:2019. május 06., hétfő 22:26
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned