Ballada az öreg Johnról

 

 

 

Fenét öreg, dörmögte-dohogta régen,
ha néha az ifjak őt le-öregezték.
Most itt fekszik egy kórházban vénen,
ezerféle csövek borítják a testét.
Ha sóhajt, az is már zihálásnak hallik,
mindenki azt várja, tán ez az utolsó,
azután a feje csendben hátrahajlik, 
s befogadja testét egy rideg koporsó.

De ő nincs ott akkor, elviszi az álom,
az is meglehet, hogy ez egy másik világ,
túl az életen, de innen a halálon,
égi zenét fújnak a tündértrombiták.
Halk dallamra jönnek a régi asszonyok,
hogy vele, mint hajdanán, ágyba bújjanak,
búcsú-szeretkezésre vágyuk fellobog,
halál kapujában végtüzet gyújtanak.

Jön Judit, kit egy éjjel hétszer szeretett,
olyan jó volt vele estétől hajnalig
nyöszörgésre biztatni a kerevetet,
semmibe véve a világ tilalmait.
És Eliza, az égszemű lengyel asszony,
ki mindent megadott egyetlen éjszakán,
tán azért jött, hogy neki gyönyört fakasszon,
hasonlót sem érzett ő még soha talán.

Most tangózik a napszőke Evelinnel,
széles franciaágyon ér véget a tánc,
mintha mindig együtt - minden visszarímel,
két izmos combja volt John csípőjén a lánc.
Hogy tudott ölelni e két formás lábbal
(szerelmi csatában de remek vértezet)!
minden beterítve teste illatával -
éteri ölelés, mennyei élvezet.

Az öreg John most zihálva érzi ismét,
de már orosz Maruszja forró csókjait,
ahogy ráült a lány, feszítve gerincét,
szinte lovagolta műlovar módra itt,
ajakát nyalogatva kéjjel élvezett,
végül lezuhant nyergéből kimerülten,
majd hamarosan újra fölkerekedett
a szerelmi csatától megrészegülten.

És lám, eljött hozzá Ilona, a drága,
hosszú, dús hajával betakarta arcát,
magát is meglepte nem földi vadsága,
véresre harapta szeretője ajkát.
Már minden régi lány egyszerre volt véle,
egy búcsú-orgazmus utolsó emléke -
nem halál, csak  a vég kielégülése,

s a vén John könnyeden szállt a messzeségbe.

 

 



 

 

 

 

Utoljára frissítve:2019. május 06., hétfő 21:45
Köves József

1938-ban születtem Budapesten. Közgazdasági technikumot végeztem, majd 961-1962 között a MÚOSZ Újságíró Iskola diákja voltam, később az ELTE BTK könyvtár-magyar szakát végeztem el.
Közben dolgoztam az  az ercsi cukorgyárban, a Pest-Budai Üzemi Vendéglátónál. 1959 óta a könyvszakmában vagyok, mai is, nyugdíjasként (ÁKV, Művelt Nép, MKKE). 1985-1999 között a Rádióban dolgoztam, 1990-ben a 7Lapnál voltam újságíró és szerkesztő. 1992 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője vagyok.  Mintegy 15 könyvem jelent meg (viccgyűjteményeimen kívül), talán ismertebbek A közös kutya c. ifjűsági regényem, a a Bambi, fecske, szocreál című szubjektív szótáram, a Ki hallgat meg egy villamost című egy-három perces novelláim gyűjteménye. Verseim Lájkolom a magyar nyelvet címmel jelentek meg.  Mesejátékomat most a József Attila Színház játssza.

Tovább a kategóriában: « Tizenhárom évig Ecce »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned