Stáció

Kezdettől a végig,
úgy viselem hitemet,
mint ki ruhát se vált.
Kopott, gyűrött, tépett.
A semmi és valami között,
számomra mégis ünnepi.
Benne igaz mindenem.

Nézem, ahogy
törvénytelen kincsek közé
kevert törmelék lelkek
hangos magányba vesznek.
Házakon, tűzfalakon kiáltanak,
szorít és taszít, a rend nélküli
szavak értelmetlensége.

Hunyt szemmel vágyom
a rózsák illatára, nyíljanak
a feledhetetlen bűnök felett.
A madarak, megint a madarak,
kertekben, fákon, a kereszten túl,
a múló idő koppanása, eggyé
áradó könnyek tengerében.

Kardos M. Zsöte

A Budapesti Tanítóképző Főiskolán szereztem diplomát, 1970-ben.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát, oligofrén-
és pszichopedagógia szakon végeztem el, 1978-ban.
Szakmámat elsősorban tanulási, és magatartási problémákkal küzdő, valamint értelmi fogyatékos gyerekek nevelésében, és tanításában hasznosítottam.
1980-ban meghívást kaptam Kanadába, ahol a University of Ottawa tudományos munkatársaként, hivatásommal kapcsolatos további kutatásokat végeztem.
Verseket azóta írok, amióta megismerkedtem a betűkkel.
A kanadai évek előtt különböző folyóiratokban, napilapokban jelentek meg verseim.
Hazatértem után, tagja lettem a Hármashatár -, és a Krúdy Gyula Irodalmi Társaságnak.
Verseim megjelentek több antológiában.
Első önálló kötetemet 1993-ban Baranyi Ferenc lektorálta.
Azóta még két kötetem jelent meg.
Verseimmel az interneten kb. három éve jelentem meg először.
Írásaim szerepelnek nyomtatott, és online antológiákban.
Több versemet megzenésítették, és készült belőlük egy színpadi mű is, Kiválasztott szerep címmel.
Az Art’húr Irodalmi Kávéházban szerkesztőként dolgozom, ahol rovatom heti egyszer jelenik meg.
A Comitatus folyóiratban megjelenő verseket lektoráló hármas egyik tagja vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kardos M. Zsöte

Tovább a kategóriában: « Fennsíkon Vers hajnali négykor »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned