Fennsíkon

Hullámzik és villódzik és ragyog,
mint a folyó – benne kis hal vagyok -,
megkettőzve tükröz és varázsol
a lég. Tornyos felhőket harácsol,
a halványkék ibolyaszínt mutat
a távolban – magas hegyvonulat
a láthatár. Tüdőt tágít az ér,
és elemi nyugalommal felér
a csendesülő szív bizodalma:
itt a helyed. A gond sem fojthat ma.

Gomolyfelhők, mint halottas menet
vonulnak lassan, könnyet ejtenek,
hol a csúcsok felhőket döfnek át.
Villantanak néhol egy glóriát,
s csak ámulom a száraz biztonság
öléből azt a sugár-színpompát,
melyből szivárvány hét színe fakad
reményt árasztva ég boltja alatt…
Használd ki az idődet – súg nekem
a múló perc, a szívem, a szemem,
s körül a síkon minden élőlény –
siratva halj, és sokat érőn élj!

Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Tovább a kategóriában: « Árvaság Stáció »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned