Vége 1.


Nincs olyan, hogy miért, nincs rá magyarázat.
Szeretném, de most nem foghatom a vállad.
Csakból lettem melléd, csakból tűnök el.
Langyosodik szívem, semmi nem hevíti fel.
Nem jósolok, hogy múlik majd, s hogy meddig fájhatsz.
A végső elszámolásnál majd mindent rámhagysz.
Addigra én is megértem a lényeget.
Talán a jóból is elég lehet?
Vagy a jó nem mindig elég?
Vagy apróbb szenvedély gyorsabban ég?
Nem legyintek, hogy mindegy, mert nem az.
De ennél többet adni, mint szavam, mi igaz,
most nem tudok.
Azt, hogy tengernyi szitok
árad majd fejemre,
szó nélkül nyelem le.
Te nem bántasz majd akkor se, csak pártolóid,
gondolják, szokás szerint, hogy az gyógyít,
ha okádják a tüzes átkot,
de jó ez is! A jó barátot
arról ismered fel, hogy nem vájkál a sebben.
Én igyekszem elmúlni belőled, szélnél is sebesebben.

Utoljára frissítve:2016. június 30., csütörtök 11:39
Nagy Idu

Mit tartunk fontosnak magunkról elmondani? És mit tartunk fontosnak elhallgatni? Mostanában egyre erősebb a gyanúm, hogy csak tükörként használjuk egymást, mi emberek. Mindenki csak annyiban érdekes számunkra, amennyiben megérint, amennyi információt rólunk hordoz. Mutogathatom én a gyengeségeim, az erősségeim, az érdeklődésem, a félelmeim, az ízlésem, az érzékeny pontjaim, a törekvéseim, szóval úgy egyben az én valóságom, aminek része az is, mi az, ami sosem lesz a valóságom, mert idegen tőlem, és sosem lesz a valóságom, bár törekszem rá. Ha meg akarom mutatni magam, tudom, hogy minden szándékom, őszinteségem ellenére is csak: „Ki minek gondol, az vagyok annak…”(W.S.)
Érdekel az irodalom, kicsi korom óta imádok olvasni, és magam is írok, inkább verseket, pusztán terápiás céllal, egyszerűen ha jönnek a sorok, le kell írnom őket.

Három lánygyermek, hivatalnoklét, Pécs-Szentlőrinc-Hőgyész.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Idu

Tovább a kategóriában: « 2014 nyara Szisszenet »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned