Örök
Mert elveszett, mi később megkerült,
hiánya aztán onnét idelátszott,
hiába szorítottad belül,
csak visszatérő örök sóhajtásod:
kapkodtál érte ködben,
köd mögött,
mert megkerült, de mégis
elszökött.
„A ködben lámpák ülnek, madarak”*
fényes pihék a fészkelő
homályon,
kóbor vadak fülelnek, hallanak:
csak suhogás
a csillag szülte tájon.
Nem tudják, nem felejtik, mire jött,
hogy megkerült,
de mégis elszökött.
*Takács Zsuzsa: Lámpák, madarak
Címkék:
Értékelés:
(0 szavazat)
Kovács Árpád

Kovács Árpád

1974. 04. 07.

Pilisszentlélek

Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Kovács Árpád

Tovább a kategóriában: « Mi közöm van már az emberek dolgaihoz? A hegedűkészítő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned