- Írta: Kovács Árpád
- Kategória: Versek
- Megjelent: 742 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Mi közöm van már az emberek dolgaihoz?
I.
Sün
Ne szagolgasd!
Nézd, a süntüskék milyenek...
Vackorfára se mászunk, hagyd
békén, te dilinkó!
Miért kell ezerszer szólnom?
A kutyaiskola is mire volt jó?
Félpillantásokkal köszönünk:
úgyis elengedsz.
Hagyd csak a sünt is, alszik
talán álmodik is, látod?
Tegnap is itt volt...
II.
Fák
Testvérként állnak a kertben:
egy halott mellett három eleven.
Fekszünk.
Emlékszel, ikerként egybeszínezve
hogy feketélltek nemrég?
Az élő újra kizöldült,
száradozgat a szélben a másik.
Mondják, ki kéne vágni,
de mi inkább körbepisiljük:
locsolni könnyebb,
meg hát tél jön,
s télen az isten se tudja,
melyik mi.
*Takács Zsuzsa: Szitakötő

Kovács Árpád
Kovács Árpád
1974. 04. 07.
Pilisszentlélek
Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.