némán vigyázzuk az estét

 

 

„…az én halálomér’ meg kell halnom…”

 

utcai mondatfoszlány

 

 

öledbe hajtom a fejem

 

némán vigyázzuk az estét

 

vers szivárog át testeden

 

a lét alátéte nemlét

 

 

vakult szemek sűrű álma

 

lélegzet nélkül figyelünk

 

a fal sárga sóhajtása

 

négy emelet magasba’ csüng

 

 

nincs közöttünk emlékezet

 

nincs mit tudni és tagadni

 

sok eldurvult ékezet a

 

kárhozat kezdő_hangjai?

 

 

vers szivárog át testeden

 

árnyad himbálja a lámpa

 

öledbe hajtom a fejem

 

elég a magam halála

 

 

elég a magam halála?

 

némán vigyázzuk az estét

 

vakult szemek sűrű_ álma

 

kárhozat és gyönyörűség

 

 

 

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:33
Csíki András

Csíki András
A székelyföldi Nyárádszeredában születtem 1980-ban, 1991-től Debrecenben élek. Verseim 2003-tól jelennek meg irodalmi folyóiratokban (Hitel, Kolozsvári Helikon, Magyar Napló, Székelyföld, Sikoly). Eddig megjelent köteteim: Aposztróf (Littera Nova, 2012); Ki talál ki? Erdélyi dallam (Romanika, 2017); A babonás kéményseprő - versek gyerekeknek (Romanika, 2018 - nyomdában). Vallom és hiszem a Kós Károly által megfogalmazottakat: „A művészet nem önmagáért van, de értünk, emberekért, az embereknek a világba, a mindenségbe, az egymáshoz való tartozásba vetett hitéért van.” Írásaimmal ehhez a hitvalláshoz igyekszem igazodni és ennek szellemében alkotok. Verseimet több együttes és zenei formáció is feldolgozta.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csíki András

Tovább a kategóriában: « A fák hegyén Tanultál »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned