A fák hegyén

 

(Kányádi Sándor emlékére)

 

„Valaki jár a fák hegyén.”
Valaki jár, de már nem én
Lépek ágakon, lombokon
Csillagporos a homlokom,

 

És mossák hamvas fellegek.
A lelkem lassan fellebeg
Oda, hol vár a sok barát.
Petőfi tölti már borát,

 

Az asztalnál, min rajta van
Minden papírra rótt szavam,
És ahol majd énrám vigyáz
Ady, Arany s a két Juhász.

 

Összekoccintjuk a pohárt,
S ha szívünk sok titkot kitárt,
Elsiratjuk majd ők meg én,
Hogy más nem jár a fák hegyén.

 

 

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:34
Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 18 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapokban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar, a SzeRBusz zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned