Levegőt Bóbitának!

 

 

Bóbita nagy levegőt vesz,

 

mondani azt, ami bántja,

 

mert ugye nincs, ami tiltja,

 

és ugye lesz, aki szánja.

 

 

Bóbita, Bóbita bízik,

 

ugrik a szóra, ha kedves,

 

néha azért belefárad,

 

s képzeli máshogy a rendet.

 

 

Bóbita, Bóbita fontos,

 

megfigyelik telefonját,

 

akta van álmait őrző,

 

vágyait is belefonják.

 

 

Bóbita, Bóbita kérdez,

 

él-e a fája a jognak,

 

mérgez-e úgy az avarja,

 

mint amalgámja a fognak ?

 

 

Bóbita, Bóbita vénül,

 

hó dara ült a fejére,

 

játszani szép komolyan tud,

 

mert belül él a vezére.

 

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:47
Berényi Klára

Berényi Klára

Berényi Klára vagyok, 1974-ben születtem Debrecenben. Egy középiskolában dolgozom könyvtárostanárként. 2015-ben kezdtem el versekkel foglalkozni, verseimet a poet.hu oldalra szoktam felrakni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Berényi Klára

Tovább a kategóriában: « Függő játszma A fák hegyén »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned