Villámhárító

Minden hiábavaló –
mondom most a szemüvegem mögül,
a tegnap elfecsérelt könnyeim,
a felelőtlenül szórt mondataim árán.
Mondani ?
már csak gondolom,
hogy mekkora hiúság volt
összefüggű szövegekben oktatni
egy másik életet,
akárha lehetne szivre, veszélyre
felirni ezerjó-receptet.

Minden hiábavaló,
mikor jól tudod: az élőben ott van
a bekódolt holnapi halott,
mert a por-test-por-láncban
csak a középső szem
tűri meg mint ideiglenes keret
szökevény-lelkedet.

Ó, milyen hiábavaló
az esténként bevett piros tabletta,
akárha villámhárító gyanánt,
katicabogarat tennél fejedre,
ítéletidőben

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:36
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Szorongás? Függő játszma »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned