- Írta: Török Nándor
- Kategória: Versek
- Megjelent: 612 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Szkeptikus dal
Abban hiszek, hogy nem hiszek.
Az Elme énekel nekem,
s dúdolgatom: én, Én vagyok?
Azt se hiszem, hogy létezem.
Ami vagyok az délibáb,
föld fölött ingó értelem,
amit testem illúziója
elviselni rég’ kénytelen.
Gondolatom csak képzelet,
így gondolhatok jó nagyot:
akiben hinnem kellene,
az út porában otthagyott.
Szennyes vágyaktól éhesen
a fényben félek fürdeni,
kételymorzsákat koldulok,
nehéz étkem nem ünnepi.
A gyanú súlya gyomron üt,
a fény s az árny közt a határ
anyag nélkül hogy’ létezik.
Az a szabály, hogy nincs szabály.
Szabálytalanság szülte lét.
Része vagyok a semminek.
Nem vagyok csak egy puszta hit.
Abban hiszek, hogy nem hiszek.
2019. feb.
Török Nándor
Bemutatkozás
A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.
Megjelent köteteim:
Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020