Szkeptikus dal

Abban hiszek, hogy nem hiszek.
Az Elme énekel nekem,
s dúdolgatom: én, Én vagyok?
Azt se hiszem, hogy létezem.

Ami vagyok az délibáb,
föld fölött ingó értelem,
amit testem illúziója
elviselni rég’ kénytelen.

Gondolatom csak képzelet,
így gondolhatok jó nagyot:
akiben hinnem kellene,
az út porában otthagyott.

Szennyes vágyaktól éhesen
a fényben félek fürdeni,
kételymorzsákat koldulok,
nehéz étkem nem ünnepi.

A gyanú súlya gyomron üt,
a fény s az árny közt a határ
anyag nélkül hogy’ létezik.
Az a szabály, hogy nincs szabály.

Szabálytalanság szülte lét.
Része vagyok a semminek.
Nem vagyok csak egy puszta hit.
Abban hiszek, hogy nem hiszek.

2019. feb.

Török Nándor

Bemutatkozás

„Nem vagyok bölcs és nem vagyok bölcsész. Nem vagyok bölcsész és ezt a költészetben szakmailag hátrányként élem meg. Máshonnét indultam és máshová is fogok érkezni, ha egyáltalán megérkezem valahová és nem tévedek el. Keveset tudok, kevesebb a belém sulykolt elméleti élmény és a fölöttem lebegő isteni sugallat. Ezért a valóságra hagyatkozom. Hol mélysége homályában tapogatózom, hol vibráló fényében szárnyalok. (Mindenképp elvakítva érzem magam) Sokszor nem tudom minden gondolatomat és érzésemet megfogalmazni, ezért egy állandó hiányérzet mardos, de talán jobb is így. Van, ami inspiráljon.

Ha fájdalomról írok az valódi földi fájdalmat jelent és a papírra vetett boldogságot sem élem meg oly bonyolultan és szárnyalón. (Ha a rózsáról írok, nemcsak a szirmok illatát, nemcsak a tüskék szúrását érzem, hanem a trágya természetes szagát is, mit ültetéskor a tövéhez tettem. Kérges tenyeremen érzem az ásó ismerős nyelét, bakancsom résein érzékelem és értékelem a kiloccsant öntözővíz pimasz tréfáját, s metszőollómon hallom lecsordulni az elfagyott hajtások megkönnyebbült sóhaját. De legtöbbet a körmeim alatti gyász és nyöszörgő derekam szemérmes suttogása mond el.)

Ez is egyfajta költészet, csak kicsit talán kiábrándító, hiszen ezekkel a dolgokkal senki sem szembesül szívesen.”

Török Nándor

(részlet: Ars poetica)

http: mek.oszk.hu/18300/18382/

Tovább a kategóriában: « Munkások Az örök kérdés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned