Logo
Nyomtatás

Fárasztás

 

egy végállomáson vegetálok
úgy hasad a fény ahogy képzelem
a vágányok köze fekete árok
árnyékom térköveken lép velem

próbálom elfogadni a csended
a vonattal forduló sínsikolyt
a várással behorpadó mosolyt
mire megjössz el kéne menned

kint szivárog a köd fehér csapda
ölelkezünk vércse karmom vájom
megcsapolsz mintha bort vernél csapra
integetek hogy valami fájjon

félmosolyod ha lehervad végül
száj szélén a szót ügyesen kend el
szilva a fájás bőre kikékül
összetöpped a húsa a csenddel

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:35
Molnár Jolán

Molnár Jolán
1960-ban születtem, Budapesten lakom. Eredeti szakmám textiltervező-rajzoló. A versírással 2003 táján kezdtem foglalkozni, bár addig is érdekelt a költészet, klasszikusok és a kortársak egyaránt.
Több helyen megjelentek verseim, netes irodalmi oldalakon, (pl. Porcelánszív folyóirat, Kaláka folyóirat, Bécsi Napló, Dokk, Poet, DMK antológiák) többször díjat nyertem Poet-es verspályázatokon.

Legfrissebbek a szerzőtől: Molnár Jolán

© A Hetedik, minden jog fenntartva.