Magunkra ismerek

ismerem ezt a tájat,
méregzöld nyelvekkel
lihegő rét,
szomja megnevezhetetlen

egyetlen távoli karccá
zsugorodott csillagrendszerek
tagadó tekintete az ég

a mindenség szálkarajzainak
pontos indulópontja

ilyenkor téged is
oly élesen látlak:
vállamra hajolsz,
megvágnak vonalaid

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 15:11

Legfrissebbek a szerzőtől: Mészáros László

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned