Milyen csonka

Lőjétek le a jégmadarakat, fázom!
De hiszen azok jégvirágok, Kedves!
Lehet, hogy azok, de ágaikon én jégmadarakat látok…
Én puskaporos lövéseket hallok…
Ide nem hallatszanak a lövések.
Nyugodjon meg, Kedves!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?

Ugye, nagy kint a felfordulás?
Elegek vajon-e a gyolcslepedők
a hadisebesültek tátongó, fekete
pillangós, gránitszilánkos sebeikre?
Ne gondoljon most ilyesmikre!
Akkor gondolok magára,
édes kicsi Kincsem, akkor is,
amikor mellettem van, s akkor is,
amikor nincsen.
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?

Kértem:
Isten, küldjön te szent kegyelmed
szivemre halálom előtt
Valami különös szerelmet,
S Téged kaptalak, édes kicsi Erőm!
Felráznám a párnáját!
S megigazítanám a lepedőjét,
ha fölkelne egy percre…
De hiszen áznak a tollpihék a cihában!
Megint magas a láza!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.
Ne beszéljen, Kedves a halálról!
Miért ne beszéljek? Közel van, érzem…
Milyen csonka ma…
Igen, valóban csonka…
Jöjjön, most már lefeküdhet! Kérem!
Sohse szerettem úgy magam,
Mint most a Halál pitvarában,
Megszerettem a multamat…
Kortyoljunk egy kis vizet!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mi lesz, ha egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok?

Most én a Halál szárítóján lengek
Tele gondolatokkal.
Megint lázálma van…
Adj Uram, türelmet
utolsó napjaira, ha hallod!
pattogó kicsi kis rőzse-dalok, rőzse-dalok, rőzse-dalok,
mert egyszer én meghalok, én meghalok, én meghalok!

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 15:09
Lajtos Nóra

Dr. Lajtos Nóra író, költő, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő vagyok. 1977-ben születtem Püspökladányban. Alapfokú tanulmányait Nádudvaron végeztem, majd a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A Nyíregyházi Főiskolán szereztem magyar nyelv és irodalom-ének-zene, zongora szakos oklevelet, ezután a Debreceni Egyetemen folytattam tanulmányaimat. 2013-ban doktoráltam kiváló eredménnyel. A Magyar Írószövetség tagja vagyok. Előadásokat tartottam többek között Kolozsváron, Kaposváron, Pécsen, Budapesten a Magyar Művészeti Akadémián.

Ösztöndíjaim, díjaim: NKA-ösztöndíj (2016), Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja (2018), a Litera.hu kritikapályázat I. díja, haikupályázat kiemelt díja, és az Év Pedagógus Költője (2018).

Főbb kutatási területem Sánta Ferenc novellisztikája, a 20. századi magyar és erdélyi irodalom története.
Négy kötetet jelent meg: A tiszta beszéd varázsa, Sorsszimfóniák, Példázat és etika -  Sánta Ferenc rövidprózája, A Szerzőbe oltott tisztelet jogán. 1997 óta publikálok különböző irodalmi folyóiratokban: a Magyar Naplóban, a Hitelben, a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlében, a Pannon Tükörben, az egri Agriában, a nyíregyházi Vörös Postakocsiban, a Forrásban.
Prózai írásaim is nagy sikernek örvendenek: egyik novellám 2016-ban bekerült Az év novellái c. antológiába, majd 2017-ben A századelő novellái c. gyűjteményes kötetbe is.

 

Legfrissebbek a szerzőtől: Lajtos Nóra

Tovább a kategóriában: « Ervin In memoriam Nagy László »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned