Ervin

Névnap, mindig utolsó,
Emlékszel Ervin? Élünk…
s hallják a marsi rónák
lakói, mit remélünk:
Kettétört fák helyére,
s helyünkre új barázdát
szentel a kegyes isten –
kínjaink magyarázzák.

Nőnek a magvak sorban,
ahogyan elvetetted:
Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.

Elmondom, múlt
vasárnap
Kinizsi Pálnak nézett
valami alkoholnyik,
s történelmet idézett –
így mondjuk,
gombnyomásra,
mindazt, mit megtanultunk,
mielőtt kilehelnénk
borgőzös, lila múltunk…

Tartást adtál e hollós,
megtépázott seregnek:
„Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.”

Ervin! A béna járna,
vak kér, hogy újra lásson.
Hittel, milyen világba
tekintsen, mit kiáltson,
akit már nem tanítasz?
S akik már nem felednek:
Álom csak megtörésük?

Salom… Peace…
Bölcs Fejednek.

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:43
Kovács Árpád

Kovács Árpád

1974. 04. 07.

Pilisszentlélek

Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kovács Árpád

Tovább a kategóriában: « Pallós Milyen csonka »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned