- Írta: Kovács Árpád
- Kategória: Versek
- Megjelent: 703 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Ervin
Névnap, mindig utolsó,
Emlékszel Ervin? Élünk…
s hallják a marsi rónák
lakói, mit remélünk:
Kettétört fák helyére,
s helyünkre új barázdát
szentel a kegyes isten –
kínjaink magyarázzák.
Nőnek a magvak sorban,
ahogyan elvetetted:
Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.
Elmondom, múlt
vasárnap
Kinizsi Pálnak nézett
valami alkoholnyik,
s történelmet idézett –
így mondjuk,
gombnyomásra,
mindazt, mit megtanultunk,
mielőtt kilehelnénk
borgőzös, lila múltunk…
Tartást adtál e hollós,
megtépázott seregnek:
„Álom csak megtörésünk,
s álom, hogy eltemetnek.”
Ervin! A béna járna,
vak kér, hogy újra lásson.
Hittel, milyen világba
tekintsen, mit kiáltson,
akit már nem tanítasz?
S akik már nem felednek:
Álom csak megtörésük?
Salom… Peace…
Bölcs Fejednek.

Kovács Árpád
Kovács Árpád
1974. 04. 07.
Pilisszentlélek
Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.