Lassan elszunnyad

Nagyanyám porfelhő,
vastag, sűrű por,
fekete fejkendő.
Volt. Van, valahol.

Nagyanyám nehéz csend,
mázsa suttogás,
lent, lent, lent, újra fent –
nem is hallja más.

Nagyanyám görbe hát,
én-te feledés.
Kit lát? Engem lát.
Szeme: szemnyi rés.

Nagyanyám félhomály,
félév, -óra csak,
köd alatt őszi táj,
lassan elszunnyad.

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:33
Csíki András

Csíki András
A székelyföldi Nyárádszeredában születtem 1980-ban, 1991-től Debrecenben élek. Verseim 2003-tól jelennek meg irodalmi folyóiratokban (Hitel, Kolozsvári Helikon, Magyar Napló, Székelyföld, Sikoly). Eddig megjelent köteteim: Aposztróf (Littera Nova, 2012); Ki talál ki? Erdélyi dallam (Romanika, 2017); A babonás kéményseprő - versek gyerekeknek (Romanika, 2018 - nyomdában). Vallom és hiszem a Kós Károly által megfogalmazottakat: „A művészet nem önmagáért van, de értünk, emberekért, az embereknek a világba, a mindenségbe, az egymáshoz való tartozásba vetett hitéért van.” Írásaimmal ehhez a hitvalláshoz igyekszem igazodni és ennek szellemében alkotok. Verseimet több együttes és zenei formáció is feldolgozta.

Legfrissebbek a szerzőtől: Csíki András

Tovább a kategóriában: « Vendég vagy Tulajdonképp »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned