Csak egy valami

Nem fájt,
mikor hátamat középen felnyitották.

Nem éreztem
a szikét, a szivattyút,
s a csigolyáim közt
matató csipeszt.

Nem tudtam,
hogy fél méterről zúdítottak
frissen varrtan a vaságyba.

Csak másnap,
mikor lábtól megállt a gyakornok
és megvakarta borotválatlan állát,
akkor kerekedett ki szemem
és felültem volna, ha tehetem,
mert azt mondta:
mi van vén puncus,
felébredtél ?
nyakamat tettem rá tegnap,
hogy nem….
Na, ez fájt
és még ma is hallom
azt a gyermekem-korú kiskakast,
aki csak azért hagyott borostát,
hogy férfinak lássék.

A többi persze begyógyult.

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:37
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

Tovább a kategóriában: « Költészet saját nyomtávon Praxis »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned