Költészet saját nyomtávon

Régi szokásom, hogy belesek
a hálószobák és színpadok
nehéz függönyei mögé,
megpiszkálom a szőnyeg alá
söpört szemetet,
a mosás előtti dugig telt
szennyeskosarat,
meglesem a tojásokból
kibúvó hangyákat,
s a sötét folyosók szerelmeskedőit –
néha ma is felemelem
a fazakak fedelét,
hogy szippantsak a
fövő levesek párájából, mert
pro primo:
a folytonszülő VALÓRA
keresek folyvást rímeket
pro secondo:
senki nem csapott
(eddig) a kezemre.

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:37
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

Tovább a kategóriában: « Maybe Csak egy valami »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned