Maybe

Nem tanultam meg a felejtés képességét,
vagy ha igen akkor nem emlékszem.
Nem vagy itt, de mintha mégis,
mint himbálózó vállfák a hirtelen
nyitva maradt ruhásszekrényben.

Kipakolt fiókban pók rohangál,
nyikorgó bútoron poros ujjnyomok.
Az egyetlen fokföldi ibolya ami még
túlélt kettőnket is, lassan haldoklik
a kávéillat nélküli reggelek fölött.

Csak gázrózsák ragyognak kékszínű
szirmokkal a növekvő zsírtócsákból
és én is olyan lettem, mint a töltőd
ami itt maradt, céltalan lóg a falból.

Ma megtaláltam a könyveidet, talán
kezdelek érteni. Igaz most nincs lába
a franciaágynak, de erről az esztelen
billegéséről mindig eszembe jut,
hogy hiányod is pont ilyen.

Utoljára frissítve:2019. április 05., péntek 14:40
Albert Zsolt

Albert Zsolt

45 éves vagyok, Pécsett élek és itt, nagyjából három éve kezdtem el verseket, szövegeket írni. Az elsők mindenhonnan jöttek rendszer nélkül, állandó intenzitással, ma már legjobban a hétköznapi, emberi sorsok megmutatása motivál legjobban az írásra. Néhány helyen közlik a verseim, DOKK, Litera- Túra Irodalmi és művészeti magazin stb. 2018-ban Felfelé könnyebb címmel jelent meg kötetem.
2019.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned