Ösvény a rengetegbe

A jó tördelés ösvény, amelyről tilos letérned, ha ki akarsz keveredni a renge-tegből, ügyelj hát rá, hogy tántoríthatatlanul kövesd. A jó tördelés könnyen emészthető, olyannyira, hogy meg sem kell rágni. A jó tördelés útjelző fény a sztrádán vagy még inkább automata kormány egy limóban: esélyt sem ad elté-résre a helyes iránytól, meghagyja mégis hitében a sofőrt, hogy ő vezet. A jó tördelés esztétikus látványt nyújt, a vers mindig elegáns Chanel-kosztümje. Prófétája szabálytisztelő és szigorú, elismeri versképző elemnek a belső ritmust, csak éppen teljességgel érzéketlen rá. Betéve tudja a leckét a szabad versről, ám a gyakorlatban hallani sem akar róla. Ha ismeretlenül megkínálnák kézirata-ikkal, Bukow-ski szemérmetlenül hosszú mondatokkal váltakozó egyszavas so-rai láttán sértetten fintorogna, és habozás nélkül teremtené le Whitmant, miért nem margótól margóig fut a szöveg. A jó tördelés a végső érv, amely megma-gyarázza, hogy meg sem próbál a versbe sűrített pszichéig hatolni. A jó törde-lés ösvényén díszlépésben veszel bele

a legsűrűbb rengetegbe

Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

Tovább a kategóriában: « Válasz utólag Küszöbhatás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned