Válasz
(Mihai Eminescu Gházel című verse nyomán, az első sor onnan idézve)

„Szár hajlik így, ha tépik, mikor virágra lelnek”?
Engem az ijeszt meg, hogy ez téged meglep.
Nem Minerva akartam lenni, csak ember,
nem pipiskedő kislány nagyítóval –
agyonnyom, megbetegít, fogva tart a rendszer:
látom már, hogy ez itt hatalmas óhaj.

Most azt hiszed, te jól vagy, mert nem te hajlasz

ketté, rossz szavakra nem te hallgatsz.
De téged is elérnek, befonnak, mint az átok,
mert egy az ég felettünk és hazánk hazátok.
Együtt törünk, gerincünk roppantja a rendszer –
láttam ezt már százszor, látom még ezerszer.

Utoljára frissítve:2019. július 10., szerda 09:13
Hirschler Szorina

Hirschler Szorina vagyok. Eredetileg - még az érettségi után - dekoratőrnek tanultam, majd ingatlanügynöknek, majd szobrásznak. Most kikötöttem a logisztikánál és a repülésbiztonságnál, mellette verseket és dalokat írok, rajzolok, nagyon ritkán festek, még ritkábban szobrok.

Régebben az intuitív, minimális utómunkát igénylő „automata költészet” ment jobban, ma is hasonló az alapműködésem, de többet dolgozom (egyáltalán: dolgozom) egy-egy anyagon, amíg kész lesz. Sokszor énekelve írtam régebben, ez ma is meglátszik a szövegeken, bár megint kezdek visszatérni a „kántálhatatlan” szabadverses formákhoz.

Az utóbbi időben csak saját hobbioldalakon (minimális aktivitású, azóta már megszűnt blog, kicsit aktívabb tumblr oldal) publikáltam egy-egy verset, most nagy váltás ez a komoly szakmai közeg, és megtisztelő, hogy itt lehetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned