- Írta: Török Nándor
- Kategória: Versek
- Megjelent: 427 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Végzetváró
Néma tűrésedben a jóistent sejtem,
lenyelt könnyeid az én torkom is marják,
helyetted nyüszítek kutyaként kiverten,
s fájdalmad gödrének kaparom az alját.
Kiutat keresek számodra, számunkra,
kaparok és ások beszakadt körömmel,
s ahogy halad lejjebb e pokoli munka,
verejtékemmel egy felismerés önt el:
mélyülő gödörben mélyülő fájdalom,
mint ’ahol kitisztul az emberi szellem’*
a kínok kínjának önmagam átadom,
megbánva százszor, hogy véle feleseltem,
kit nem láttam soha, s ha léte rágalom,
mi dolgom nékem e földön az éggel?
Vágyam, hogy fejem majd nyugodjon válladon,
ha lenn kitaszítva, testünk ép(p)en ég el.
*részlet: Dante: Isteni színjáték /Purgatórium, Első ének/ /fordító: Babits Mihály/
Török Nándor
Bemutatkozás
A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.
Megjelent köteteim:
Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020