Szótag utca, Rím körút
Vörös István soraira

A vers attól vers, ha valami ellenszenveset
vagyunk kénytelenek megszeretni benne.
Bosch-alakokat is azért bámulunk, hogy
borzongjunk, mégis közéjük vágyakozzunk.
A vers sziklatömbbe zárt sírkőkezdemény,
amiről le kell verni csákánnyal a fölösleget,
szarvaslábszárcsont, amiről a vadász
gyakorlott mozdulatokkal fejti le a húst.
A vers marslakó, nem érti senki a nyelvét.
A vers papírzsebkendővel elkövetett gyilkosság.
Akkor születik, mikor a reményvesztettség
lefosztja az éjszaka otthonos szöveteit.
Mikor az ismerős csillagképek összecsúsznak
a nyugati égen, hideg és perzselő napszél
fúj, égszagot áraszt, földbe szögez. Verset
írni hasi nagyműtét felülfertőződéssel.
A kötött vers és a szabadvers ugyanattól jó.
A formától. Csakhogy a forma éppen más
a kötöttpályás versek esetében, mintha
a költőnek teljhatalma lenne, s kormányozná
versbuszát, amerre jólesik, a Szótag utcát
elkerüli, és a Rím körúton sem áll meg.
Emlékezetes út marad, a város határában
személykocsi ütközött Ifával. Három halott.

Simon Adri

Simon Adri szakmai önéletrajza

1974. augusztus 22-én született Szegeden.

1992 és 1998 között tanulmányokat folytatott a József Attila Tudományegyetem magyar, illetve irodalomelmélet és interpretáció speciális képzés szakán. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg.

1998 és 2005 között Budapesten élt, ezt követően Szegedre költözött, majd 2010 óta ismét budapesti lakos.

Kötetei: Komplemente (2010), Földerengés (2015).

A Spanyolnátha, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen stb. szerzője. 2010 és 2014 közt a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 közt a Dokk irodalmi portál, 2014-től a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti portál szerkesztője. 2017 májusától az Irodalmi Jelen kritikarovatának szerkesztője.

2013-ban és 2018-ban NKA-ösztöndíjban részesült.

2015 óta a Magyar Írószövetség tagja.

Tovább a kategóriában: « Évszakváltó Kémia »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned