- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 567 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Esik
apró hegedűket emelnek
hórukkos cinegék
de már tömörebb a csönd
elrontott összegyűrt versek
a felhők odafönt
a járda széle fényes
mint rúzsos cédaszáj
erkölcscsősz levelek
esernyői alá rejtőzik a táj
mint tűzvész után korom
varjak szállják meg a fákat
a délután becsukódik
de a tócsák szeme egyre
tágabb
Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.
Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.