Ismétlés nélkül

Már mindent megírtak legalább egyszer.
Minden megtörtént. Legalább egyszer.
És minden el is múlt legalább egyszer.
Mi maradt hátra? Vagy előre?
Kacagva sírok és sírva kacagok.
Minden kifordul, ami befordult.
Feltárulkozik a semmi is.
Mily esetlen.
Élcelődhetnék. Vékonyabb lett a karom ma reggel.
Nem híztam semmit. Pedig sokszor ettem.
Közeledik a tél. Kifogyok.
Átlátszó alak kihussan az ablakon.
Körvonalait sem láthatod. Minek.
Nem szomorú.
Pedig nem ismételhet.

 

Lábjegyzet

mindig magamon kívül voltam /egy kicsit /éppen hogy ne másszak túl bele másba /de jól lássam magam /és mindig kiderült /senkiben sem vagyok elég mélyre ásva /senkinek sem kellettem annyira/ hogy meg is tartson /meg is ismerjen /fárasztó idegesítő kellemetlen tépelődő voltam /megfeküdtem a gyomrokat /mialatt kacagva mulattattam /amit jobban szerettem a furdaló kíváncsiságnál /amire születtem /és aminek a levét ittam /néha találkoztam másik felemmel /de folyton alakot változtatott /soha nem illettünk teljesen össze /torzó maradtam torzókat szülve /reményem is deformálódott eközben

2018-11-28

 

Megjelent A Hetedik 2019. januári nyomtatott számában.

Utoljára frissítve:2019. március 05., kedd 15:55
Nászta Katalin

Nászta Katalin
Kolozsváron születtem, 1950-ben. Írással még általános iskolában kezdtem foglalkozni. Első versem a Korunk folyóiratban jelent meg, majd később az Utunk, Igaz szó, Ifjúmunkás, Echinox irodalmi lapokban, újságokban. A Varázslataink c. antológiában a legújabb költő nemzedék közé soroltak. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti Főiskola elvégzése után Sepsiszentgyörgyre kerültem, színészként. Színészkollegáimmal készült interjúimnak otthont megint a Korunk adott, Kántor Lajos személyében. 1989 őszén, még a Ceausecu éra idején települtünk át családostól Magyarországra. Zalaegerszegen a Zalai Hírlapban jelentek meg verseim, a Lüktetés c. antológiában is szerepeltem velük, színész interjúimnak pedig a Pannon Tükör, és a Film Színház Muzsika is teret engedett. Két év színészkedés után a zalaegerszegi Hevesi Sándor színházban szerződésem megszűnt, újabbat nem kerestem, a városban akartam maradni, iskoláskorú gyermekeim miatt, akiket megviselt az áttelepülés. Az ország-váltás, az új világgal való találkozás nyitottá tett a hitvilág iránt is, amihez kisgyermekkorom óta öntudatlanul is vonzódást éreztem. A Bibliát immár kézbe vehető, és hittel való olvasása kimeríthetetlen erőt nyújtott a nehéz időszak elszenvedésére. (A színházi világból való kikerülésem után kénytelen voltam mindenféle munkát elvállalni, mint szállodai munkás, betanított, varrodai, mosodai alkalmazott, gyermekfelügyelő. Majd biztosítási üzletkötőként vonultam nyugdíjba, egyéni vállalkozói státusban) Hitéleti tapasztalataimat a német Omniscriptum kiadó kérésére, blogbejegyzéseimből állítottam össze könyv formátumba Vajúdás címmel. Majd 2015-ben a kiadatlan verseimet rendeztem kiadásra Te tudsz engem, Uram címmel. Színészinterjúim kötete: Thália erdélyi napszámosai, 2018-ban jelent meg a sepsiszentgyörgyi Tinta kiadónál, az erdélyi Communitas és RMDSZ támogatásával. Második verses kötetem Ének az élőknek, a Magyar Elektronikus Könyvtár után az Underground kiadónál látott napvilágot ugyanebben az évben. Majd B. Tomos Hajnallal közös kötetben debütáltam internetes grafikáimmal: Van ilyen? címmel. (MEK)
A Pannon Tükör, és különböző internetes irodalmi folyóiratok, portálok – A Hetedik, Káfé-főnix, Lenolaj, Hetedhéthatár, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Gondola Kulturális Magazin közlik verseimet, írásaimat. Ez utóbbi két oldal szerkesztőjeként is tevékenykedem.
De ezek mind száraz tények. Ami igazán érdekes, amiről beszélni, vagy gondolkodni érdemes, azokat versben írom meg, vagy a blogomban, vagy egy kollegámat faggatom. Még mindig van kérdésem és mondanivalóm.

Tovább a kategóriában: « Kémiánk Megjelölt madarak »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned