Nyaklánccá fűzted

Látod?
bohócruhám virágzó tarka rét,
mosoly ragyog a karcsú szirmokon,
lótücsök húzza az örömzenét,
álmok ébrednek régi kínokon.

Érzed?
bohócruhám virága mind kinyílt,
bódító illat leng a mellemen,
izzó pipacs vére hiába sírt,
nektárgyöngyök ragyognak szívemen.

Hallod?
álarcom koppant; nézd: a földre hullt.
Rizspor temette múltam-megrepedt,
nyüszítő fájdalmam eléd gurult...
s te nyaklánccá fűzted könnyemet.

Utoljára frissítve:2019. január 07., hétfő 12:39
Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Múltölelő
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned