Nyaklánccá fűzted

Látod?
bohócruhám virágzó tarka rét,
mosoly ragyog a karcsú szirmokon,
lótücsök húzza az örömzenét,
álmok ébrednek régi kínokon.

Érzed?
bohócruhám virága mind kinyílt,
bódító illat leng a mellemen,
izzó pipacs vére hiába sírt,
nektárgyöngyök ragyognak szívemen.

Hallod?
álarcom koppant; nézd: a földre hullt.
Rizspor temette múltam-megrepedt,
nyüszítő fájdalmam eléd gurult...
s te nyaklánccá fűzted könnyemet.

Utoljára frissítve:2019. január 07., hétfő 12:39
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Múltölelő Belopott faló »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned