Elkülönítés

 

1.

 

Meggyötört villanykörték,
és egy kiáltás,
ami a falban rekedt -
vigyázva,

 

nehogy darabjaira
hulljon
körülöttem az éj,

 

négyarcú angyalt
faragok,

 

hogy

 

2.

 

Látom, valaki a kertben
jár. Félig állat,
vagy talán még teljesen az.
A fákhoz beszél,
simogatja őket.

 

3.

 

Senki, semmi -

 

4.

 

Az idő kutyái alszanak,
nyitva áll a tér.

 

Por.
Végtelen,
szürke mezők.

 

5.

 

Nem mozdulok.

 

Ő fölém hajol,
nyelvével
értelmetlen szavakat

 

tapint a számban.
Behunyom a szemem,
és nézem, ahogy

 

sűrű, fekete
pelyhekben hull
az Ige.

 

 

 

Utoljára frissítve:2019. január 06., vasárnap 15:05
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Legfrissebbek a szerzőtől: Siska Péter

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned