- Írta: Sánta Zsolt
- Kategória: Versek
- Megjelent: 125 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Ember
Ősz van, aranytakarót
ráz fel magasra a szél;
parázs két árva szemed;
ember voltál s egyedül
csak ember lehettél.
Megissza jéghideg
pertuját az éj;
ember vagy, s ha zokogsz is
- csak ember lehettél.
Indulóra masíroznak
fent a csillagok.
Ember-szemedben
két gyönyörű ember-
tűz ragyog;
s ha tagadtad is
ezerszer vagy százszor
olykor önmagad;
ember vagy s ez
emberségben téged
megtaláltalak.
Sánta Zsolt
Rövid önéletrajz
Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.
Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.
Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.