Fák

nyáron árnyékot adtak
már csak sírjaiknak
télire tüzelőt
a felejtés gézlapjaival feded le lelked
de átvérzi rajtuk a múlt
a fáknak nincs lelkiismerete
de életük évgyűrűkből rémlik
ők az ég felé törnek
ágaikkal sejtik az istent
ha tehetnék
új vesszőikkel elérnének
a magasságos kékig
fát hasogatva
fejszéd csattogása
alatt rövid lett az ima
nedves faágon
hideg magányon
pattog a rőt tűz

Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned