Újratemetés

Május volt, erre biztosan
emlékszik, orgonák hónapja,
anyák napja után két nappal.
A temető hátsó bejáratánál
egy-egy szál fehér rózsával
és fenyőággal várták
– anya és lánya –
várták a fekete Volkswagent,
amely vidékről szállítja be
a szülők-nagyszülők
földi maradványait.
A rózsák csak illatoztak
a temetői csöndben,
a fenyőágak viszont
szúrták a tenyerüket.
Ezek voltak az emlékek.
Azok gyakran szoktak szúrni,
de most mégis a rózsaillatra
koncentráltak. Időközben
begurult a halottas kocsi,
amit egészen a hűtőkamráig
követtek autóval. Ott felnyitották
a kocsi tetejét, és külön kiszedték
az új koporsófedelet, majd az alsó
részét is, amelyben selyem bélésben,
fekete zsákban nyugodott az
édesapa-nagyapa, aki már 16 éve,
hogy nincs közöttük, és a fejéhez
helyezték az édesanya-nagymama
fekete műanyagdobozos urnáját.

Nem ilyenre számítottak,
de nem volt mit tenni.
Majd beszállították őket
a hűtőkamrába.
Állítólag akkora a talajvíz otthon,
hogy vízben úszott a koporsó,
amely már teljesen szét volt rohadva.
Az édesapán-nagyapán rajta volt
a csizmája, egyben volt még, úgy
tudták átemelni az új koporsóba.
Csak az arcát takarta a szemfedél,
de talán jobb így. Másnap megtörtént
az újratemetés is. Árnyat adó
hatalmas fa alatt nyugosznak
most már mindörökre.
Ott várják a halottébresztő
harsonahangot, bízva
az örök feltámadás poétikájában.

Lajtos Nóra

Dr. Lajtos Nóra író, költő, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő vagyok. 1977-ben születtem Püspökladányban. Alapfokú tanulmányait Nádudvaron végeztem, majd a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A Nyíregyházi Főiskolán szereztem magyar nyelv és irodalom-ének-zene, zongora szakos oklevelet, ezután a Debreceni Egyetemen folytattam tanulmányaimat. 2013-ban doktoráltam kiváló eredménnyel. A Magyar Írószövetség tagja vagyok. Előadásokat tartottam többek között Kolozsváron, Kaposváron, Pécsen, Budapesten a Magyar Művészeti Akadémián.

Ösztöndíjaim, díjaim: NKA-ösztöndíj (2016), Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja (2018), a Litera.hu kritikapályázat I. díja, haikupályázat kiemelt díja, és az Év Pedagógus Költője (2018).

Főbb kutatási területem Sánta Ferenc novellisztikája, a 20. századi magyar és erdélyi irodalom története.
Két könyvem jelent meg eddig: A tiszta beszéd varázsa (2014) tanulmánykötet és verseskötetem Sorsszimfóniák (2015) címmel. 1997 óta publikálok különböző irodalmi folyóiratokban: a Magyar Naplóban, a Hitelben, a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlében, a Pannon Tükörben, az egri Agriában, a nyíregyházi Vörös Postakocsiban, a Forrásban.
Prózai írásaim is nagy sikernek örvendenek: egyik novellám 2016-ban bekerült Az év novellái c. antológiába, majd 2017-ben A századelő novellái c. gyűjteményes kötetbe is.

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned