ANYÁM HAGYATÉKA

Annyira szeretett,
hogy rám hagyta szivét
s benne rövid élete
minden örömét –
de főleg a rémeket,
a rettegés félelmét
minden mától,
látomásos éjtől,
bagolyhuhogástól,
szemmel veréstől,
időváltozástól –
rettegését isten kezétől,
szóváltástól,
nyári jégveréstől,
s a szűkös aszálytól.

Mint mellembe szorult követ
hagyta rám átkát,
hogy ne feledjem soha
szikla-árnyak súlyát,
sötét folyók sodrásában
tengerek vonzását,
embercsontom sajgásában
föld-anya hivását.

B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned