Miért írok verset?

És akkor félelmetes csend lett…
Hát papír után nyúltam
írtam egy verset.
Majd szobám meszelt falát írtam tele,
de nem volt elég, mást akartam, többet!
Hát írtam tovább.
Kocsmák ingatag asztalai,
pult, poharak jöttek,
de nem volt elég, nem lett könnyebb.
Ítélethirdetés közben
átírtam a Törvénykönyvet
és kielégületlen szavaim
kórházból, börtönből is kitörtek.
de ez sem volt elég!
Az égboltot is teleírtam,
betűim hullottak, záporoztak,
mint sűrű fekete könnyek,
de nem volt elég,
nem lett könnyebb.
Hát falhoz vágtam a tollat,
de nem volt jó így sem, nem lett könnyebb.
Vinnyogva ismét papír után nyúltam.
És akkor félelmetes csend lett…

Papp Ákos

Papp Ákos vagyok, Budapesten élek, az oktatás és mentálhigiéné területein dolgozom. Néhány éve nagy bajokból vagyok felépülőben. Előtte is, közben is, alatta is írtam, írok. Több írásomat közzétették irodalmi portálok, illetve nyomtatott formában is megjelentek. Nem túl régóta a fotózás szerelmese lettem. Történeteket látok, amik életre kelnek bennem és gyakran szöveggel egészítem ki azt. "Ébredéstörténet" című kiállításom tavaly több helyszínen is látható volt.
Tovább a kategóriában: « Mert nem lehet Pertussis »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned