az eredendő

megalvadt fények, zuhan a kancsó,
kézzel söpört száz üvegszilánk,
a kályha is fullad, ha rongyokat éget,
fanyar füstjével telik a szánk

monoton ritmus, némi cinizmus,
nem talál otthont a futóhomok,
dühös a fákra, mindegyik ágra,
menti magát, s a holdra morog

krétaszívnek vizes az aszfalt,
önzetlen kézen harapásnyom,
a seb amíg gennyed, halljuk a csendet,
mint templomában az özvegyasszony

kikötött kompot a sodrony se védi,
ha a víz alatt jön az áradó jég,
vastag acél szálait tépi,
az arctalanság s a névtelenség

aztán a sors mégis csak úgy dönt,
a mozaik legyen kirakható,
térdre rogyott büszke valóság,
a becsületében szorong a szó

málló kőre épített ösztön,
nevedben csókol, s nevedben ír,
a parti köveken fehérlő foszlány
hangjegyét vesztett kottapapír

miről beszéljünk? kör ez vagy négyzet?
az okát keresse valaki más,
micsoda válasz lehet a végzet,
selyemgubóban a megalkuvás

borostyán-létnek ilyen a sorsa,
elszívott nedvek éltetik őt,
természetét Isten, ha adta,
ne tekintsd bűnnek az eredendőt!

Jóna Dávid

Jóna Dávid - 68-as évjárat, média tanár, újságíró, operatőr, az Art’húr kulturális, művészeti lap alapítója, főszerkesztője, a Facebookon megkapaszkodó Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője.

Két gyermeke van: Borka (1996) és Dani (2001). Szerkesztő munkatársa volt az Erdélyben megjelent Történelmi Magazinnak (2005-2012), főszerkesztője volt a 20 ezer példányban megjelenő Színes Riport magazinnak (2006), állandó szerzője a Szózat című lapnak (2012-). A Perbáli Hírmondó (1998-2004), majd a Mányi Hírmondó (2011-2014) önkormányzati lapok főszerkesztője. Négy verskötete és két szakkönyve jelent meg, valamint az Élet szövete című prózai munkája (2015).
Feleségével, Mosolygó Sárával a Zsámbék melletti Mányon él, Budapesten dolgozik. Bővebben a wikipedián.

Tovább a kategóriában: « Az óvoda udvaron az ősz Vándorúton »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned