Tízezer szó
(701-800)


vacogó fák laknak a homlokom mögött remegő ágaik finoman csiklandozzák a csontszövet boltozatos labirintusát egy-egy levelük néha besiklik az alagutakba és ha nem húz maga után valami csiganyálszerű fonalat akkor többé elő sem kerül de nem bolyong évmilliárdokon keresztül az útvesztőben mert elég hamar rábukkan a csontszövet mélyének minótaurusza a szürke ködfoltban testté lett reménytelenség és ha ő megtalálja ezt a kóbor levelet azonnal fölfalja fás ereiből és a köztük lévő hártyából saját testét építi tovább így az a szürke ködfolt egyre nő míg akkora nem lesz hogy kitölti a labirintus minden ágát azt a pillanatot nevezzük azt hiszem halálnak

Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 18 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapokban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar, a SzeRBusz zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned