Levél helyett
(H. Zs. -nak)

Jól hangzó párját hol lelem a szónak?
Mi jobb ilyenkor: sírjak vagy röhögjek?
Lehet, hogy téged éppen most kemóznak.

Avarral, köddel érkezett a „holnap".
A sarkon a fák maguktól kidőlnek.
Jól hangzó párját hol lelem a szónak?

„Emelt fő – míg el nem merül a csónak…"
Lássak már egyszer teremtő erőket!
Lehet, hogy téged éppen most kemóznak.

Üres elvet adtál, útravalónak –
hittem akkor. De megtartott. Csak ősz lett.
Jól hangzó párját hol lelem a szónak?

Nem érdekel már, mások mit gondolnak:
ha feladod, magamban is megöllek.
Lehet, hogy téged éppen most kemóznak.

„Írj" – kérted. „Tudjalak szófogadónak."
Ez villanella. Sorai kötöttek.
Jól hangzó párját hol lelem a szónak?
Lehet, hogy téged éppen most kemóznak.
(másodközlés, első verziója megjelent 2010-ben a Látóban)

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 16:45
Balázs Csilla Kinga

Határon túli magyar vagyok – félig székely, mert van bennem székely gén is és mert Kovásznán születtem. Partiumi magyar vagyok, mert Szatmérnémetiben nőttem fel. Magyarországi magyar vagyok, mert 1989 októberében, két hónappal a Ceausescu-rezsim bukása előtt a szüleimmel Magyarországra települtünk. Mátészalkai, hodászi, szegedi, budapesti, érdi magyar vagyok, mert ezeken a helyeken éltem. Többnyire nem bizonyíthatóan, mert megszámlálhatatlanul sok albérletem zömét kénytelen voltam feketén bérelni. Külföldi magyar vagyok, mert többször éltem külföldön is. Humanoid parafa dugóként 2016 óta Németországban próbálom a víz felszíne fölött tartani magunkat. Jelen pillanatban tehát a német államnak nagyon hálás, németországi magyar vagyok.
Értelmes vagyok, mert röpke két év alatt a magyarországi tananyagot autodidakta módon elsajátítottam, a felvételi vizsgák után az ELTE német szakára bejutottam, viszont rejtélyes módon a szegedi József Attila Tudományegyetem vett fel, magyar-német szakra. Diplomás magyar vagyok, mert Szegeden megszereztem a külföldön mit sem érő tanári diplomáimat. Pedagógus magyar vagyok, mert 1997-ben fél évet tanítottam. Éhbérért. Szellemi szabadúszó magyar vagyok, mert több mint 25 éve fő bevételi forrásom a szinkrondramaturgiából származik. Paraszt ill. proli magyar vagyok, mert külföldön fizikai munkákból éltem és mert számtalan olcsó albérletem közül sok a „gettók” valamelyikében helyezkedett el. Egyedülálló magyar anya vagyok, mert három év bírósági herce-hurca után végre elválhattam és kiskorú fiammal együtt elnyerhettem a szabad költözködés és a szabad megélhetéskergetés jogát. Devizakárosult magyar vagyok, mert a válást követően a garzonunk elúszott. Kalandozó vándormagyar vagyok. A mítoszok és a legendák magyar nyelvállamának, a magyar online hazának (időnként kiebrudalt) aktív Onleánya vagyok.
Középiskolás korom óta írogatok, verseim, prózáim az utóbbi néhány évben jelentek meg a Napútban, a Holdkatlanban, a Stádiumban, a Comitatusban, az Art’húr Gondolán, a Magyar Irodalmi Lapban, az Irodalmi Jelenben.
Hiszek az alkotás szabadságában, tudom, hogy a hiteles szó és a szót követő következetes (jó)tett tudatformáló, valóságalakító hatással bír. Hiszem, hogy pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni, de mindennek van egy határa. Hiszem, hogy háborúban hallgatnak, vagy fű alatt lázadnak, vagy virágnyelven dúdolnak, vagy a betevő falatot hajkurásszák, vagy fals hangú kultúrprostivá válnak a múzsák.
Hogy ezzel a sok tudással és hittel mire és meddig megyek, az számomra is talány.

Tovább a kategóriában: « Mennybe menni Jelek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned