Hiány

Irgalmatlan hajnal,
álmot lopó reggel,
nyerő lap nélkül jössz,
s csínján bánsz a keggyel.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Kávécseppben fulladt,
fénytelen délelőtt,
jövőtlen jelenem
a múlttal összenőtt.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Harangszó kongatta
déli tizenkettő,
üres vagyok ott bent,
gondolatom meddő.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Vértelen, kifakult
délutáni percek,
csigolyát roppantó
mázsás kövek, terhek.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Borda közé rekeszt
kétséget az alkony,
a szürkültet besző,
nincs ki vigasztaljon.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Fekete lepelben
haláltáncot lejtve,
kegyetlen mosollyal
ölel át az este.

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Szerelmet könyörög
imakulcsos kezem:
váljon vetett ággyá
a magam ásta verem!

Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Szikes szívem fénye
ragyogjon fel újra,
hadd lássa mindenki
csillagokra szúrva.

Didereg a lelkem, vágyik,
jöjj, vigyél az ágyig.

Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Röpke végtelen Mennybe menni »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned