- Írta: Vaskó Ági
- Kategória: Versek
- Megjelent: 357 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Hiány
Irgalmatlan hajnal,
álmot lopó reggel,
nyerő lap nélkül jössz,
s csínján bánsz a keggyel.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Kávécseppben fulladt,
fénytelen délelőtt,
jövőtlen jelenem
a múlttal összenőtt.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Harangszó kongatta
déli tizenkettő,
üres vagyok ott bent,
gondolatom meddő.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Vértelen, kifakult
délutáni percek,
csigolyát roppantó
mázsás kövek, terhek.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Borda közé rekeszt
kétséget az alkony,
a szürkültet besző,
nincs ki vigasztaljon.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Fekete lepelben
haláltáncot lejtve,
kegyetlen mosollyal
ölel át az este.
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Szerelmet könyörög
imakulcsos kezem:
váljon vetett ággyá
a magam ásta verem!
Didereg a lelkem, fázik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Szikes szívem fénye
ragyogjon fel újra,
hadd lássa mindenki
csillagokra szúrva.
Didereg a lelkem, vágyik,
jöjj, vigyél az ágyig.
Vaskó Ági
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.
Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.