- Írta: Vaskó Ági
- Kategória: Versek
- Megjelent: 431 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Röpke végtelen
/Nyárvégi oxymoron/
Ezüstnyárnak vakfoltos a fénye,
dermedt tűz fűt röpke végtelent,
ifjú szélnek vénülő sörénye
páncéltól foszt galád védtelent.
Keserű méz cseppje gyönggyé érik,
csókkal öl meg élőt, s levelet.
Nézd, az élet mily gyorsan enyészik,
sírva nevet, míg én temetek.
Vaskó Ági
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.
Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.